Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Agrárszaktanácsadás

 

4.3.3.10. A sertéskan ivari működése

Szerző: Sarlós Péter, ÁTK

4.3.3.10.1. A kan ivarszervei

A here (testis)

A sertéskannak testnagyságához viszonyítva nagy heréi vannak, s jól fejlett a mellékhere feje és farka is. Faji sajátosság, hogy az ondóhólyag kivezető csöve független az ondóvezetőtől. A here a mellékherével és az ondóvezető egy részével a test üregén kívül, a hereborékban található. Ideg- és vérellátása az ondózsinóron keresztül történik. Kívül a szeróza (hashártya) és az azzal összenőtt kötőszöveti réteg (tunica albuginea) borítja, amely a mellékherének megfelelő oldalon a here állományába (parenchima) süllyed és azt lebenyekre osztja.

 

Ezekben foglalnak helyet a here parenchimájának fő alkotórészei, a kanyarulatos csatornák.

A csatornák szorosan egymás mellett halmozódnak fel, és így háromoldalú területeket képeznek ki egymás között, amit interstícium tölt ki. Ebben vér és limfaedények, idegek és a tesztoszteron termelését leginkább végző Leydig-sejtek találhatók. A limfaerek (nyirokerek) a kanban alig észrevehetők.

A Leydig-sejtek tipikus szteroidtermelő sejtek: nagyok, kerek magvúak, a plazmájuk acidofil, a plazmában sok finom retikulum, feltűnő mitochondriumok és zsírcseppek találhatók. További ilyen jellemzőjük, hogy nagymértékben rögzül bennük a szteroid szintézis fontos enzimje. A tesztoszteron termelését a hipofízis LH-hormonja szabályozza: a humán chorion gonadotropin (hCG) alkalmazása is növeli a tesztoszteron mennyiségét.

A kanyarulatos csatornák hosszan gombolyodott szerkezetűek. A lebeny kúpos csúcsán mindinkább kiegyenesednek, és egymással egyesülve az egyenes herecsatornákat alkotják, amelyek aztán a csatornahálózatot, a hererecét képezik. A hálózatból kiinduló elvezető csatornák a mellékherébe nyílnak és egyben a mellékhere fejének nagy részét alkotják. A kanyarulatos csatornákban termelődnek a spermiumok. A kanyarulatos csatornák mintegy 0,20 mm átmérőjűek. A lumenük 0,08 mm, amit rendesen folyadék tölt ki. Összhosszúságuk 7000 métert is kitesz, és a herének - egyes fajoknál - mintegy 90%-át alkotják. Kanban a sok a Leydig-sejt miatt ez az arány kisebb.

A Sertoli-sejtek a csírahám szomatikus elemei. Feltehetően a számuk állandó, mert felnőtt korban már nem osztódnak. Nagy, megközelítően háromszögletű sejtek. Citoplazmájuk komplikált rendszert képez, finom nyúlványokkal veszik körül a csírasejteket (kivéve a spermatogóniumokat, amelyek szorosan a bazális hártyán helyezkednek el), de nem képeznek szinciciumot (mindegyik Sertoli-sejtnek membránhatára van). Mindenesetre egyes zónák szoros kapcsolatot létesítenek a szomszédos sejtekkel, miközben nyúlványaik a csírahám ciklusának megfelelően változnak.

 

Nyúlványaik összefüggésben állnak a spermiumok kibocsátásával és a maradéktestek felszívódásával is. Mindezek révén valószínűleg befolyásuk van a spermatogenezisre is: szabályozzák a csírasejtek és azok környezetének a kicserélődési folyamatait, és szabályozzák a kanyarulatos csatornák folyadékkiválasztását (vér-here sorompó). Kis riboszómacsoportosulásokat tartalmaz a plazmájuk, ezek finom hálózatos elrendeződést mutatnak a mag körül. A Sertoli-sejtek ezenkívül átalakítanak bizonyos szteroidokat, előállítják az androgént kötő fehérjét (ABP), amely az androgéneket a csírasejtekhez továbbítja (a kanyarulatos csatornában és a mellékherében), és valószínűleg egyben forrásai az inhibin keletkezésének is.

Az említett feladatokon túl mechanikai támaszul is szolgálnak a fejlődő csírasejtek számára.

A here a hereborékban (scrotum) található, ahová keletkezési helyéről (a vesék mellől) a legtöbb emlősben még a magzati életben leszáll. Már ekkor jelentős tesztoszteront tartalmaz. A here a magzati életben viszonylag korán kifejlődik.

A hereborék a kanon a végbélnyílás alatt van felfüggesztve. Feladata, hogy a heréket a test hőmérsékleténél alacsonyabb szinten tartsa. Ezt azzal éri el, hogy a here vénás vére közel a hereborék bőréhez fut és az itt lehűlt vér ugyancsak lehűti az ondózsinórba befutó artériás vért (hőkicserélődés). A here leszállása után az artériák tovább növekednek, és csavarodott formát vesznek fel az ondózsinórban. Ezt a csavarodott artériát veszi körül a nagyszámú kis véna, amelyek így a repkényfonatot építik fel.

A mellékhere (epididymis)

A hererecéből kiinduló elvezető csatornákon, jutnak a spermiumok a mellékherébe. Ez tömör, fibrózus szerv és szorosan illeszkedik a heréhez. Lényegében egy nagyon kanyarulatos vezeték alkotja. Anatómiailag fej, test és farok részekre osztható.

A fej és a farok képezi a megnagyobbodott részt, a közöttük lévő test vékonyabb. Szöveti szerkezete sajátosan változik a lefutása során asszerint, hogy éppen mi a mellékhere funkciója. Általában a kezdeti szakaszát magas hengerhámsejtek bélelik, itt szűk a lumene és abban csak kevés spermium található. Valószínűleg itt történik a herét elhagyó folyadék nagyobb részének a visszaszívása. Középső szakaszában alacsonyabb a hám, tágabb a lumen és sok benne a spermium. Ezen a helyen folyik a spermiumok érése. A terminális szakaszban alacsony a hám, nagyon tág a lumen, és telve van spermiumokkal. Itt raktározódnak a spermiumok az ejakulációig.

A herét elhagyó folyadékban a spermiumok sűrűsége kb. 1x108/ml a kanban, ami 1 % spermatokrit értéknek felel meg ( hematokritcsőben való ülepítés után az alakos elemek százalékos aránya). A mellékhere farokrészében ez az érték 40 %-ra koncentrálódik. A mozdulatlan és termékenyítőképtelen spermiumoknak mozgásképessé és potenciálisan termékennyé válása a mellékhere jól meghatározott helyén megy végbe.

A mellékherén áthaladó spermiumok életben maradása a here androgéntermelésétől függ. Morfológiai változások is bekövetkeznek a spermiumon a mellékherén való áthaladáskor. Legszembetűnőbb a protoplazmacseppnek a spermium középdarabrészére vándorlása és eltűnése. A protoplazacsepp a spermatida citoplazmájának a maradványa, és a spermium akroszómájához hasonlóan jelentős mennyiségű lizoszóma enzimet tartalmaz.

A nem ejakulált spermiumok vagy tönkremennek és visszaszívódnak a hím ivari traktusban, vagy kilökődnek a húgycsőbe, és kimosódnak a vizelettel.

Járulékos ivari mirigyek

A legtöbb fajban a különböző járulékos mirigyek váladéka képezi az ondó tömegét. Az ondóplazma bizonyos meghatározó összetevői egy-egy járulékos mirigyből származnak: a fruktóz, a citromsav, az ergotionin, az inozít és a prosztaglandin sorolható ezek közé. Az egyes mirigyek funkcióját is az általuk termelt anyagok milyenségéből ismerjük meg.

 

A kan járulékos mirigyeire az jellemző, hogy az ondóhólyagban keletkezik ergotionin, inozit és citromsav nagy, fruktóz csekély koncentrációban; a prosztata alacsony szinten állít elő citromsavat; a Cowper-mirigy nagy százalékban termel szialoproteineket, de fruktózt és inozitot gyakorlatilag nem (ampullája nincs).

A járulékos mirigyek működését is a here tesztoszteron-termelése irányítja. Ennek megfelelően az ondóplazma (szeminális plazma) összetétele is ehhez igazodik. Az ondóplazma milyensége változhat az egyes ondómintákban is. Természetesen más az összetevők mennyisége és aránya az ondó különböző részeiben, frakcióiban, aszerint, hogy a kérdéses frakciót döntően melyik járulékos mirigy szekrétuma szolgáltatja.

Az ondóhólyag tömött lehelyezett mirigy, a felnőtt kané 12-17 cm hosszú, 6-8 cm széles és 2-4 cm vastag. A bal és jobb oldali ondóhólyag középen kötőszövetesen függ össze. Az ondóhólyagok a húgyhólyag nyaki részén találhatók.

A prosztata (dülmirigy) dorzálisan található a húgyhólyag nyakán és a húgycső kezdeti részén. Aránylag apró és az ondóhólyag teljesen beborítja. Hosszúsága kb. 4-5 cm, szélessége 2-3 cm, vastagsága 1-2 cm.

A Cowper-mirigy (bulbourethrális mirigy) különösen fejlett, hosszanti irányban elnyúló, nagyjából háromélű, kissé elkeskenyedő mirigy, hossza a 16-18 cm-t is eléri. A Cowper-mirigyek párosak, a húgycső medencei részének a végén helyezkednek el. Tubuloalveoláris szerkezetűek. Nagyon viszkózus, zselatinszerű váladékot termelnek.

Az ondóvezeték

A mellékhere farokrészéből eredve a mellékhere-vezeték folytatását képezi. Vastagságával és aránylag szűk lumenével tűnik ki. A heréhez vezető vérerekkel és idegekkel, a belső hererázó izommal és a savós hártyával együtt az ondózsinórt alkotja. Az ondóvezeték fala három izomréteget tartalmaz: a belső, a külső hosszanti és a középső körkörös réteget.

 

A vékony proprián elhelyezkedő hám kezdeti része még hasonlít a mellékhere-csatornákéhoz, de azután alacsonyabb lesz, és a sejtjeiről eltűnnek a mellékherére jellemző sztereociliumok. Lefutása során az ondóvezeték a hasüregbe, majd a medenceüregbe jut, és az ondóhólyag kivezető járatától elkülönülve torkollik a húgycsőbe.

A húgycső

A húgyhólyagnál kezdődik és a pénisz makkjának a hegyén végződik. Három részből áll: medencei részből, a péniszgyökerek közötti bulbus-részből és a péniszben levő részből. A húgycső nyálkahártyájában kavernás, duzzadó testek (corpus cavernosum urethrae) vannak, a pénisz erekciójakor van jelentőségük. A húgycsőbe torkollnak be a járulékos mirigyek csövei.

A pénisz

A párzási szerv három részből tevődik össze. Az első rész a pénisz teste, ami két szárral ered az ülőcsonti kivágásnál. A szárak egységes kavernózus, duzzadó testté egyesülnek. A duzzadó testet rostos külső hüvely, a tunica albuginea borítja,

amelyből hálózatos szerkezetű gerendák nyomulnak a lumen közepe felé. A gerendák kötőszöveti szerkezetén belül endotellel bélelt véröblök (kavernák) összessége adja a kavernás testet. A pénisz második része a húgycső, amely a ventrális oldalon található. A makk (glans penis), a prepucium felhúzása után előtűnő végső (harmadik) része a pénisznek, amely állatfajonként eltérően alakul. Saját duzzadó teste van.

Magán a pénisztesten is három rész különböztethető meg, a két szárából alakult gyökér, a test és a végén lévő makk.

A sertéskan pénisze fibroelasztikus típusú, ernyedt állapotban is szívós-tömör tapintású, S-alakban görbült.

 

Ez a görbület az erekció során megszűnik, ekkor a pénisz kb. 60 cm hosszú.

A pénisz végén lévő makk kevéssé fejlett, vagyis a jelentéktelen galea alakjában látható, amely spirálisan balra csavarodik. Barlangos teste gyengén fejlett, így az erekció során alig duzzad meg.

A tasak két részre oszlik: a hátulsó rész szűk, csőszerű, a péniszt szorosan körülfogja. Az elülső szakasz tág, terjedelmes, a hátulsó résztől gyűrűszerű redő választja el. Az elülső szakaszban a vakon végződő "köldökzacskó" helyezkedik el, amely egy sarló formájú belső gyűrű által két tojás alakú öbölre oszlik.

A köldökzacskó bűzös folyadékot tartalmaz (átlagosan 135 ml-t), amely vizeletből és ellökődött szaruhámból tevődik össze. A zacskó szerepe a mai napig nem tisztázott. Egyesek szerint a párosodáskor párnaként funkcionál, mások szerint szekréciós szerv, amely hozzájárul a "kanszag" kialakításához.

4.3.3.10.3. A párzás, párzási viselkedés

A párzás és a párzás előtti történések ismertetésekor - hasonlóan a többi állatfajhoz - a szabadon (vadon) élő, hasonló fajhoz tartozó állatok szexuális viselkedése a minta.

A vadsertés kis familiáris falkában él, amelyet egy vagy néhány koca alkot az ivadékaival. A felnőtt hímek többé-kevésbé elkülönülve élnek, s a nőstényfalkához csak a párzás idején csatlakoznak.

A kopulációhoz vezető folyamat több fázisra osztható. Az első fázisban történik a szexuális partner felkutatása. A koca már néhány nappal az ivarzás előtt keresi a kant. Ez a "vonzódás" erősödik az ivarzás alatt, de még az ivarzás után 1-2 napig fennáll. A kan viszont nem tesz különbséget az ivarzó és nem ivarzó kocák között.

A második fázisban a koca és a kan közelebbi érintkezésbe kerül. Ez a kapcsolatfelvétel az "orr az orrhoz" kontaktussal kezdődik, majd kölcsönös harapdálással és lökdösődéssel folytatódik. Mindezek közben érintési, és hang- szagingerek hatnak a kocára, s ezek hatására végül az ivarzó koca nyugodtan "megáll" és kész a kopulációra.

A harmadik fázis az előjáték, amikor a kan "kipróbálja" a receptív kocát. Először az oldalánál, a faránál orrával emelgeti, lökdösi, majd felugrik rá. A kannak a végső jel a kopuláció elkezdésére vizuális, vagyis az hogy a koca abszolút nyugodtan áll. Ez az előjáték feltétlenül szükséges az erekciós reflex kiváltásához. Időtartama egyedileg változik, általában 1-20 percig tart. Az előjátékot helytelenül nevezik udvarlásnak. Nem a nőstény "kegyeinek" elnyerését célozza ugyanis, hiszen a nőstény az ivarzásban spontán eléri a receptivitást, hanem éppen a hímnek kell általa a kopulációhoz szükséges nemi izgalmat elérnie, amelyben már az erekció is beáll, és amit közönségesnek felkészülésnek neveznek, amely gyenge libidó estén nagyon elnyúlhat.

Az erekció paraszimpatikus stimulus következménye. Központja a hátulsó szakrális gerincvelői szelvényekben van. Az afferens ingerület kiváltása történhet reflektorikusan, azaz gerincvelői úton (a pénisz makkján levő receptorok ingerlésével), vagy az agykéreg felőli impulzusok révén, de aktiválódhat az erekció reflexe hormonális alapon is. A reflektorikus kiváltás bekövetkezhet még az erogén zónák és a genitális tájék ingerlésével is. Az ingerület eljut a központba, ahol az integrálódás után a paraszimpatikus idegek rostjai a periférián átcsatolódva a kavernás testbe érnek. Itt értágító ingerületet adnak le, aminek következménye a kavernás test arterioláinak a kitágulása.Ugyanekkor a vénákban érösszehúzódás lép fel, ami a vénás vér elfolyását akadályozza, így passzív bővérűség alakul ki. Az erekcióban egyidejüleg az izomtónus is fokozódik. A felugrási reflex kiváltódásához nem feltétlenül szükséges az ivarzó, immobil koca, mivel a kan nem ivarzó kocára, másik kanra és fantomra is ugrik. A felugrás után indul be a bevezetési reflex, amikor a kan igyekszik olyan testhelyzetet felvenni, hogy erigált péniszét a koca hüvelynyílásába vehethesse. Ezt követi a dörzsölési reflex, amikor a kan péniszét előre-hátra mozgatja, már a hüvelyen belül. A végső a sorban az ejakulációs reflex. A koca méhnyakcsatornája tölcsérszerű, amelyben nyálkahártya-kiemelkedések vannak. A kan dugóhúzópénisze belecsavarodik ebbe a tölcsérbe, mint egy csavarmenetbe: a pénisz dörzsölő mozgása megszűnik és megindul az ejakuláció.

 

Az ejakuláció a szexuális stimuláltság legintenzívebb időszakában következik be. Idegi központja a lumbális gerincvelőben, kisebb részben a mellkasi szelvényekben található.

Az ejakulációt ritmikus szimpatikus impulzusok hozzák létre két szakaszban. Az első folyamán a herében, a mellékherében és az ondóvezetékben perisztaltikus összehúzódások lépnek fel, amelyek a húgycső felé viszik a spermiumokat. Egyidejüleg ugyancsak ritmikus kontrakciók indulnak meg az ondóhólyagban és a prosztatában, szekréció kiváltása céljából. Ezekhez az összehúzódásokhoz adódnak még a járulékos mirigyek simaizomzatának ritmikus összehúzódásai. Ezt követi a második szakaszban ugyancsak ritmikus gerincvelő impulzusok nyomán az erektilis szövetek harántcsíkolt izmainak ritmikus tenziófokozódása, amelyek kilövellésekben préselik ki az ondót a húgycsőből a külvilágra (ejakuláció).

Az átlagos libidójú kan általában kész a kopulációra. A fedezési kedv teljes hiányában a kan semmiféle érdeklődést nem mutat az ivarzó koca iránt. Csökkent libidó esetében az előjáték szokatlanul hosszú. A fedezési kedv csökkenésének vagy hiányának oka lehet öröklött "hormonális gyengeség", nem megfelelő takarmányozás, helytelen tartás, nemi túlterheltség, krónikus betegségek, durva bánásmód, zavaró környezeti behatások.

Fedezőképtelenség esetén a kan nem tudja felvenni a fedezési helyzetet az ivarzó kocán. A jelenség oka lehet öröklött konstitucionális zavar, a hormonális reguláció hibája, pszichikai terheltség, fertőző vagy más általános megbetegedés. Megakadályozhatja a fedezést a pénisz gyulladása és duzzanata, a prepucium szűkülete, szemölcs, sérülés stb. Az előbbiek miatt a párzás már eleve nem valósulhat meg, de sokszor fájdalma miatt nem hajlandó felugrani és fedező mozgást végezni a kan.

A zárt tartásban egyre gyakrabban jelentkezik a fedezőképtelenség okaként a hátulsó végtag gyengesége. A tulajdonképpeni ok általában az ugrásban részt vevő ízületek artrózisa, amely valószínűleg a megváltozott terhelési viszonyok következménye.

 

 

Az artrózis következtében díszlépésszerű járás, az ugróizületek merevsége, tipegés, sok fekvés és mindenekelőtt kutyaüléshez hasonló testhelyzet figyelhető meg.

Különösen fiatal kanokon fordulhat elő a felső lábszárcsont fejének a leválása. Ez a kórforma kialakulhat fokozatosan, de egészen hirtelen is, általában közvetlenül a fedezés után. A kanok hátulsó lábaikra sántítanak, az ízületek megtörtek és a láb előre-befelé áll. Sok esetben lábujjhegyen járás figyelhető meg. Kiváltó ok lehet a vitaminhiány, az ásványianyag ellátás zavara, de egyesek örökölhetőnek is tartják.

A párzást megelőzően rendellenes viselkedési formák is előfordulhatnak. Leggyakoribb az agresszív magatartás, amelynek kezdeményezője - a körülményektől függően - a kan és a koca is lehet. A kan gyakran támadja a kocasüldőt, ha nem tudja kiváltani a tűrési reflexet, vagy ha a süldő kiugrik alóla viszonylag nagy testtömege miatt. A kocasüldő egymagában ritkán támadja a kant, de a kocasüldő-csoportban a süldők agresszívvá válhatnak. A kocák is gyakran támadják a kant, különösen akkor, ha az viszonylag kicsi, vagy ha a koca nem ivarzik. Nagyon ritkán a kan agresszív viselkedésének hatására a nem ivarzó koca is "behódol", és létrejöhet a kopuláció.

A sertéskan ejakulátuma a háziállatfajok közül a legnagyobb mennyiségű, éppen ezért az ejakulációhoz is hosszabb idő szükséges (5-10 perc). Az előfázisban az uretrális mirigyek vízszerű, spermiumtól mentes, baktériumban viszonylag gazdag váladéka ürül. Ez általában már a dörzsölő mozgások alatt megtörténik, időtartama 1-2 perc. Ezután következik a főfázis, amikor a spermiumok kiürülnek a mellékherefarokból. A kiürülés során ezek keverednek a prosztata és kisebb mértékben a bulbourethrális mirigyek váladékával. Ez utóbbi ragacsos, rizsszemecskékhez hasonló és szinte az egész ejakuláció alatt ürül. A főfázis időtartama 1-3 perc, az ejakulációs anyag mennyisége 120-350 cm3. A harmadik fázisban, melyet második főfázisnak is szokás nevezni, az ondóhólyagok és az előbb már említett bulbourethrális mirigyek váladéka ürül.

 

 

Ennek az ejakulációs fázisnak az időtartama 1-5 perc, és az ürülő ejakulátumrész 50-450 cm3. Ez utóbbi fázis spermiumban már jóval szegényebb, mint a főfázis.

 

4.3.3.10.3. A kansperma jellemzői

A kansperma nagy mennyiségű, általában 150-300 ml, de szélsőséges esetekben az 500 ml-t is elérheti. A spermium koncentráció viszonylag csekély 2-300 x 106/ml.

A szeminális plazma a hereplazmából (tesztikuláris plazmából), a mellékhereplazmából (epididimális plazmából) és a járulékos mirigyek szekrétumából tevődik össze.

A szeminális plazma összetevőinek a száma igen nagy. Ezen belül is kiemelkednek az organikus komponensek, amelyek nagy koncentrációban fordulnak elő, így az ondóplazma ozmózisos állapota - eltérően más testi folyadékoktól - nagymértékben függ nemcsak az anorganikus, hanem az organikus összetevőktől is. Számos organikus anyaga inkább előfordul növényekben és mikroorganizmusokban, mint a test folyadékaiban (fruktóz, szorbit, inozit vagy nitrogénvegyületek, mint a spermin, spermidin, kolin, ergotionin stb., organikus savak, mint a citromsav). Némelyik jellemző összetevője inkább kívülről bekerült (exogén), mint belső (endogén) eredetű: a járulékos mirigyek különösen alkalmasak külső anyagok sejten belüli koncentrálására. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy sor hatékony enzimet tartalmaz. Természetes funkciója a hígitó és a spermiumszállító szerep. Az utóbbit a női nemi traktus simaizomelemeire gyakorolt hatása mozdítja elő, de nemcsak a prosztaglandin révén.

A szeminális plazma a hígitó- és szállítószerepen kívül hat a spermiumok mozgásképességére. Ezt a szeminális plazma nagyobb részét kitevő járulékos mirigyek váladékának az aktiváló anyagai végzik.

 

 

Ezek kétfélék:

Katalitikusan aktív faktorok (ionok, nukleotidok). Ilyen a bovin plazmából azonosított, előremozgást segítő fehérje (forward-motility-protein: FMP), ami egy glükoprotein.

Tápanyagok, amelyek a spermiumok részére a fennmaradáshoz és a mozgáshoz szükséges metabolikus energiát szolgáltatják. Ezek egy része (mint a fruktóz) hipoxidális viszonyok között maximális értékű, mások (a tejsav, amely a spermafruktolízis végterméke) viszont aerob körülmények között hasznosíthatók.

4.3.3.10.4. A spermium

A spermium fejből és farokból áll. A farok felosztásában megkülönböztethető: (nyak), közép-, fő- és végdarab.

A kanspermium feje kerekded, ovális és szimmetrikus. A farokrész illeszkedése a fejhez tengelyirányú (axiális), vagy a tengelytől eltérő (abaxiális). Méreteit tekintve: a fej hossza 8 cm, szélessége 4,5 mm, a középdarab hossza

10 mm, a fődarabé 30 mm. A teljes hosszúság 49 mm. A farok hosszúságában határozott méretbeli különbségek vannak az egyes fajták között.

A spermiumfej főleg magállományból, sűrű, homogén kromatinból tevődik össze. Formája fajonként változó. Kívülről vékony sejthártya borítja, amely a többi rész külső burkát is képezi. Elülső (apikális) felét - kétharmadát - az akroszóma fedi. Az akroszóma az ún. matrixból (sajátos rajzolatú fibrillumokból) áll, az akroszomális membrán veszi körül. Ez kifelé a sejthártyával áll szorosan összeköttetésben, befelé a maghártyától a szubakroszomális tér választja el: így az akroszóma kettős falú zsáknak tűnik. Mögötte található a posztakroszomális sapka, közöttük van az ekvatoriális szelvény (amit csak a sejthártya borít). Az akroszómában különböző szénhidrátok vannak, ezenkívül tartalmaz lipoglükoproteidet (foszfolipidből és glükoproteidből áll).

 

Számos enzim van még benne, köztük a hialuronidáz és az akrozin. Az előbbi a mukopoliszacharidákat bontja le, és részt vesz a petesejt kumulusz ooforuszának a szétbontásában. Az utóbbi a petesejt zóna pellucidáján való áthaladást teszi lehetővé.

A fej alapi (kaudális) része a farokkal való kapcsolódásra képződött ki. A farok a fejhez egy centrális struktúra által illeszkedik, ami 9, körben elhelyezkedő, továbbá 2 központi rostból (filamentumból) áll.

A spermium farokban a középdarab az annuluszig tart és a fejhez a nyak csatolja. A nyak részei: a bazális lemez, a centriólumok (bazális granulumok), az ebből származó 11 rostköteg, az ezt körülvevő nyaklemez vagy gyökér és a mitochondriális hüvely.

A 11 centriólumból 11 rost (fibrillum) indul ki, ezek közül 2 centrálisan helyezkedik el, 9 pedig ezeket hüvelyszerűen veszi körül: a 2 centrális rost alkotja az egész farok tengelyszálát, a 9 rost pedig a belső rostos hüvelyt. Az 5 nyaklemez a bazális lemezből ered, a nyaklemezek közül 4 kettéosztódik, és így a tengely körül 9 vastagabb rostból az ún. külső rostos hüvely hozza létre. A külső rostos hüvelyt a mitochondriumok spirális láncsora veszi körül: a mitochondriális hüvely.

A középdarab részei (belülről sorolva): a tengelyszálak és a belső rostos hüvely, a külső rostos hüvely, a mitochondriális hüvely, a citoplazmahüvely és a sejthártya. A középdarab nem különül el élesen a nyaktól.

A fődarab (az annulusztól kezdődik) alapját a 2 centrális tengelyfonál és az azt körülvevő belső rostos hüvely alkotja, amit az ún. spirális hüvely borít. A spirális hüvely két, egymást keresztező, spirális lefutású rostkötegből áll.

A végdarab már nincs spirális hüvellyel borítva. Végül a tengelyből is csak a két egymástól is elkülönült, szabadon levő filamentum marad. Ezeket vékony citoplazma és sejthártya borítja (A felosztás a struktúra alapulvételével történik, és ezért eltér a fej, középrész és farok szerinti felosztásától.)

A spermium magjának haploid kromoszómamgarnitúrája van: a kromatint elsősorban alkotó DNS is csak a fele mennyiségű, mint a szomatikus sejtekben. Az érett spermiumnak nagyon kicsi a citoplazmája: a spermában nagyon kevés a RNS.

 

A mitochondriumhüvely rendkívül gazdag fehérjéhez kötött foszfolipidekben és tartalmazza a teljes citokrómrendszert, valamint egyes oxidáló enzimeket. A mitochondriális rész szolgáltatja a mozgáshoz szükséges energiát.

A spermiumok motilitása nagyban összefügg azoknak a sejten belüli cAMP-tartalmával, és ez a fontos koenzim valóban megfogyatkozik a raktározás alatt, vagy ha sérül a spermium.

Esetenként olyan spermiumalakok fordulnak elő, amelyek a normális alaktól vagy szerkezettől eltérnek. Ezeket a formákat spermiumanomáliáknak, abnormális spermiumoknak vagy spermiumdefekteknek szokás nevezni.

A spermiumfej alakjának eltérése a normálistól igen változatos lehet. Így előfordul a kerek, a körte, a csúcsos vagy a szabálytalan fejforma. Az ún. óriás (gigant) forma esetén a fej alakja teljesen szabályos, de méreteiben jóval nagyobb a normális spermiumfejnél. Több fejű spermiumok is előfordulhatnak az ejakulátumban.

A spermiumfejen található rendellenességek másik csoportját az akroszóma alakjának elváltozásai jelentik. Ezek a következők: sérült aplikális rész, amikor a frontális szél nem szabályos. Apikális csúcs nélküli akroszóma, amikor az apikális rész hiányzik ugyan, de az akroszóma többi része szorosan illeszkedik a spermiummaghoz. Laza akroszomális sapka esetében az akroszomális sapka meglazul és hólyagossá válik. Ritkábban előforduló anomália a ferde akroszóma és az ún. knobbed defekt.

A leggyakoribb farokanomália a hajtűszerűen hajlott farok. A farok a középső részén törik, és a hegye a spermiumfej felé visszahajlik. Az így keletkezett "farokhurokban" majdnem mindig protoplazmacsepp található. Az axonéma elrendezése és a mitochondriumspirál lényegesen nem változik. Ha a fődarab a spermium magjához hajlik vissza, bekövetkezhet a sejtmembrán és a farokmembrán összenövése. Másik, szintén gyakori farokelváltozás az egyszerűen hajlott farok. Ilyenkor a hajlás helye a középdarab közepe, és nem hajlik vissza a farok a fejhez.

 

 

Gyakori az axonéma nem szabályos elrendeződése és olykor a mitochondriumspirál egyenetlensége (dugóhuzódefekt). Nem ritka az egyes fibrillumok hiánya vagy áthelyeződése sem. Sokkal ritkábban előforduló farokanomália a föltekeredett farok: a farok többszörösen tekeredik, és így többszörös, szinte szabályosan kerek hurkot alkot. Ebben az esetben is hiányozhatnak egyes fibrillumok vagy éppen fibrillumcsoportok is.

Mindhárom farokanomália csökkenti, sőt legtöbb esetben teljesen meg is szünteti a spermiumok mozgását.

A spermiumfarokkal összefüggő anomáliák a proximális és a disztális protoplazmacseppek. Ezeken kívül a plazmában is találhatók ún. "szabad" protoplazmacseppek. Sertésben a plazmacseppek előfordulása gyakori. A proximális plazmacseppek egy-egy ejakulátumon belüli előfordulása viszonylag kisméretű, a disztális plazmacsepp ejakulátumonként is jóval nagyobb mértékben jelentkezik.

 

4.3.3.10.5. A sperma laboratóriumi vizsgálata

A fiatal kanok ejakulátumának volumene 120-200 ml és nem "lehet" 80 ml-nél kevesebb. A sperma sűrűsége nem lehet 80 millió spermiumnál kevesebb

ml-ként, a normális érték 100 és 300 millió/ml. A sperma sűrűsége nagyon érzékenyen jelzi a szexuális túlterhelést, a helytelen táplálást és az általános egészségi állapotot. A 60-70 %-os spermiummotilitás kielégítő s a 80 % feletti kiválónak tekinthető.

A spermiummotilitás vizsgálatára a költséges, de objektív műszeres mérésnél (mozgás analizátor) jóval régebbi és általánosan elfogadott módszer a mikroszkópos bírálat. Bár ez a módszer szubjektív, a gyakorlott vizsgálók megközelítően azonos eredménnyel értékelnek. Fontos, hogy a vizsgálat körülményei mindig egyformák legyenek, illetve, hogy azok ne vezethessenek hamis eredményekre.

 

 

Az egyik legszellemesebb eljárás a spermiumok mozgásának mérése, a többszörös expoziciós módszer, mely az emberi spermiumok motilitásának objektív meghatározására is szolgál. A spermamintákat fáziskontraszt-mikroszkópban vizsgálják. A mikroszkópra helyezett fényképezőkamerával 1 mp-ig exponálnak, s ezalatt a fényforrásnál elhelyezett ún. stroboszkóp hatszor egymás után takarja el, illetve nyitja ki a fényforrást. Ezzel elérhető, hogy egyugyanazon filmkockára 1 mp alatt hat felvétel kerüljön. A nem mozgó spermiumok fényes és éles kontúrokkal látszódnak, a mozgó spermiumok viszont, mint valamely hatszemű lánc egy-egy tagja mutatkoznak.

Fontos kiegészítője a motilitás becslésnek a sperma-eltarthatóság vizsgálata, amikor jól megválasztott spermahigítóval megfelelő mértékű hígítás után 24 óráig 16-18 Co-on tartják az ondót, majd elvégzik a motilitás vizsgálatot. Ez hathatós segítséget nyújt a sperma minőségének megítéléséhez és a kanok gazdaságosabb kihasználásához. A sperma koncentrációjára a színből, a konzisztenciából, a mikroszkópos képből már bizonyos mértékig következtetni tudunk. Pontosabb meghatározás történhet sejtszámlálással (Bürker kamra). Ennél összehasonlíthatatlanul jobb módszer a spermiumkoncentráció fotometriás meghatározása.

Nagyon jó kiegészítője a motilitás becslésének az ún. kvalitatív spermatogram felállítása, amikor megállapítják az abnormális és normális spermiumok százalékos arányát. A spermakenet készítés során a vérkenet készítéshez hasonlóan kell eljárni. A festés többféle lehet. Egyik legjobb, leggyorsabb módszer a Cerovszky festés. (Festés 20 mp-ig kongóvörös telített vizes oldatával, majd vizes öblítés után 0,5 %-os kristályibolyával.) Jól értékelhető keneteket lehet kapni az eozin-nigrozin festéssel is. A kenetek vizsgálatát fáziskontraszt-mikroszkópon, 1000-es nagyítással végzik.

 

A spermium-rendellenességek egy része (farokanomáliák, disztalis plazmacsepp) észrevehetően csökkenti a spermiumok motilitását, más rendellenességek (fejdeformációk, akroszoma-rendellenességek, proximális plazmacseppek) nem befolyásolják a spermiumok mozgását, de termékenyítőképességükre még hátrányosabban hatnak. A spermiumok morfológiájának vizsgálata objektív, tehát megfelelően kiegészíti a szubjektív mikroszkópos motilitás vizsgálatot.

Szokás még a spermabírálati érték kialakításában a különböző spermajellemzők összevonása. Így a kansperma akkor minősíthető nomospermiásnak, ha a spermiumkoncentráció legalább 0,15 millió/mm3, az előrehaladó spermiumok százalékos aránya legalább 70, az abnormális spermiumok aránya legfeljebb 20 % és az ejakulátum sűrű fázisa legalább

100 ml. A nomospermiától eltérő minőség jelölésére más elnevezések is használatosak még. Hipozoospermia áll fenn, amikor a spermiumkoncentráció 0,08-0,15 millió/mm3. Oligozoospermia esetén a mm3-enkénti spermiumszám 0,08 millió alatt. Ha az abnormális spermiumok százalékos aránya 20-30 között van, hipoteratospermiáról beszélünk. Ha ugyanez 30 % feletti, akkor az oligoteratospermia elnevezést használjuk. Ha az előrehaladó spermiumok százalékos aránya 50-70 közötti, akkor hipokinospermiáról beszélünk. Ha ugyanez 50 % alatti, ennek elnevezése oligokinospermia. Végül, ha az ejakulátum mennyisége 100 ml alatti, akkor az hipospermiának minősül.

A spermavizsgálat eredményeiből elég biztosan lehet következtetni a termékenyítések eredményeire is, vagyis az egyes kanok fertilitására.

A laboratóriumi vizsgálatok mellett természetesen legmegbízhatóbban a termékenyítéseken (búgatásokon) keresztül lehetne következtetni a sperma termékenyítőképességére. Ennek azonban gátat szab, hogy egy ivarzáson belül általában nem ugyanannak a kannak a spermájával termékenyítenek.

 

Így azután nehezen lehet kideríteni az esetlegesen csökkent termékenyítőképességű kan felelősségét.

4.3.3.10.6. A spermatermelést befolyásoló tényezők

Az életkor

A spermatermelést alapvetően befolyásolja az állatok életkora. Az összes sperma jellemzőben jelentős változás tapasztalható az öt- és hathónapos életkor között. Megállapították, hogy az öthónapos kanok ejakulátumai nem használhatók mesterséges termékenyítésre. A hathónapos kanok ejakulátumai 49 %-ban, a héthónaposaké 83,4 %-ban felel meg a mesterséges termékenyítés követelményeinek. A korral növekszik a sperma mennyisége és az ejakulátumonkénti összes spermiumszám, a spermiumkoncentráció viszont majdnem állandó maradt.

A sperma mennyisége az életkorral egyenes arányban növekszik, enyhe csökkenés következik be az 54 hónapos életkor felett. A spermiumszám legkisebb a 7,6-12 hónapos korban, a legnagyobb a 37-42 hónapos korban. Érdekes, hogy az 54 hónapos kor felett is több, mint a 13-18 hónapos korban. A rendellenes spermiumok százalékos aránya a 7,6-12 és a 13-18 hónapos kanoknál a legkisebb és a 31-36 hónaposoknál a legmagasabb. Ez utóbbi életkort követően ez az arány valamennyit csökken, de mindvégig közel azonos szinten marad. A spermiumok 0h-s motilitási értékeiben lényegesen eltérések nincsenek, csupán a 31-36 hónapos kanok motilitási értékei csökkennek lényegesen (61,94 %). A spermiumok 24 órás eltartás utáni motilitása a legjobb a 7,6-12 hónapos egyedeknél, ezután erősen ingadozik.

A spermium mennyisége a 10 hónapos tenyésztésbevételi kor felett némileg kevesebb, mint a többi korcsoportban. A spermiumkoncentrációban nem mutatkozik lényeges különbség a csoportok között. az ejakulátumonkénti összes spermiumszám a 8-9 hónapos tenyésztésbe vételkor a legnagyobb (40,19 x 109), s a legkisebb az 5,7-7,0 hónapos tenyésztésbe állításkor.

 

A rendellenes spermiumok aránya a 7-8 és a 8-9 hónapos életkorban a legalacsonyabb, a többi csoportban nincs lényeges különbség. A spermiumok motilitása (0h) mindegyik korcsoportban szinte azonos. A 24 órás eltartás utáni motilitási értékek az 5,7-7,0 hónapos tenyésztésbe vételkor a legkedvezőbbek, s enyhe csökkenés tapasztalható a tenyésztésbevételi életkor emelkedésével.

 

4.3.3.10.7. A fajta

Befolyásolja a spermaprodukciót a kanok fajtája is. Több fajtatiszta és egy keresztezési kombináció kanjainak spermajellemzőit összehasonlítva az ejakulátum mennyisége a cornwall esetében a legnagyobb (302,81 ml), és a durocéban a legkisebb (149,31 ml). Az öves sertések ejakulátumainak átlagos mennyisége (195,09 ml) ugyancsak viszonylag kevés, ahogy a magyar nagyfehér kanoké is (217,93 ml). A spermiumkoncentráció a duroc fajta esetében a legmagasabb (0,27 x 109) és a cornwalléban a legalacsonyabb (0,07 x 109). Az ejakulátumonkénti összes spermiummennyiség a holland lapálynál a legnagyobb (50,38 x 109) s a cornwallnál a legkisebb (21,26 x 109). A pietrain és a hampshire esetében szintén nagy ez az érték (39,53, x 109, illetve 35,57 x 109). A spermiumanomáliák százalékos aránya az öves sertésnél a legkisebb (19,07 %) és a pietrain fajtánál a legmagasasbb (39,53 %). A spermiumok 0 órás motilitásában általában nincs lényeges eltérés, csupán a pietrain fajtánál feltűnően kicsi a motilis spermiumok száma (64,38 %). A 24 órás eltartás utáni motilitási értékek már sokkal változatosabbak: a legkisebb a motilis spermiumok aránya a holland lapály fajta esetében (18,50 %), ezt követi szintén gyenge eredménnyel a pietrain fajta (26,67 %). Nagyon jó motilitási arányok találhatók viszont az öves (65,00 %), a német lapály (64,21 %), az észt sertés (62,21 %) és a cornwall (64,39 %) fajtáknál.

 

4.3.3.10.8. Az évszak

Befolyásolhatják a sperma minőségét az évszakok és különösen a megemelkedett környezeti hőmérséklet. 23 oC-os környezeti hőmérsékleten a kan heréjének a belső hőmérséklete 35,0-36,5 oC, a mellékherében 35,5-37,0 oC. A környezeti hőmérséklet extrém emelkedésekor (34 oC) a here és a mellékhere hőmérséklete is növekszik.

A rejtett heréjű egyedekben elmarad a spermatogoniális sejtek differenciálódása. A felnőtt, kétoldali rejtett heréjű egyedek terméketlenek. Azokban a kísérletekben, amikor normális fejlődésű heréket megemelt környezeti hőmérsékletnek tettek ki, vagy kísérletes rejtettheréjűséget hoztak létre, a csírahám visszafejlődött. Ugyanakkor eredendően kriptorchid egyedekben a herék hűtésével elérhető a hasüregben levő herék csatornáiban a csírasejtek megjelenése.

Megfigyelés szerint - ha nem is nagymértékben - de növekedik a proximális protoplazmacseppek száma a nyári és az őszi időszakban.

Az ejakulátumonkénti összanomália százalékos aránya az őszi (36,89 %) és a tavaszi időszakban (34,64 %) a legnagyobb. Az ejakukátumok átlagos mennyisége a legnagyobb a tavaszi hónapokban (246,45 ml) és a legkisebb az őszi időszakban (204,89 ml). A spermiumkoncentrációban lényeges különbségek nem tűnnek fel: ez az érték is tavasszal a legnagyobb (0,21 x 109 ml) és a téli, valamint a nyári hónapokban valamivel kisebb (0,17 x 109 ml). Az ejakulátumonkénti összes spermiumszám ugyancsak tavasszal a legnagyobb (45,15 x 109 ml), a legkisebb egyértelműen a nyári időszakban (29,56 x 109 ml). A spermiumok motilitásában nem adódik lényeges különbség (0h), de a 24 órás eltartás után az őszi időszakban csupán a spermiumok 9,1 %-a s a téli időszakban csak a spermiumok 11,95 %-a motilis. Ezzel szemben a nyári hónapokban a spermiumok 57,91 %-a végez előrehaladó mozgást, tavasszal ez az érték

39,07 %.

A spermaminőség nyári romlását gyakran a kocák akkori fertilitás-romlásával összegezve értékelik, így azzal egyenértékűnek tűnik. A környezeti hő a kocákra azonnal, a kanokra csak a spermatogenezishez szükséges idő elteltével hat (a valóságban több adat szerint is a szeptemberi ondó a rossz). A tisztánlátást zavarja még az is, hogy egyes ("spermalabil") kanok ondójában a rendellenes sejtalakok nyáron nagyobb számban jelennek meg, mint máskor, viszont ez a fertilitásra csak kevés befolyással van.

4.3.3.10.7. Az ondóvétel gyakorisága

Az ejakulációk frekvenciája is befolyásolja a sperma néhány tulajdonságát. Az ejakulátumonkénti összes spermiumszám akkor a legnagyobb, amikor az ejakulációk között 7-10 nap telik el. Időegységenként a maximális spermiumpopuláció akkor érhető el, amikor az ejakulációk 3-5 nap különbséggel történnek. Ez utóbbi ondóvételi ritmust tartják a legalkalmasabbnak a mesterséges termékenyítés körülményei között.

4.3.3.10.9. A kan szaporító képességének zavarai

A kan szaporítóképességének zavarait főleg a következők okozzák:

- A szaporítószervek hiányos fejlettsége géndefekt, illetve kromoszóma rendellenesség következtében. Előfordul a criptorchizmus.

- A pénisz elváltozásai, pl. a túl rövid pénisz, vagy a preputium szűkülete.

- A mozgásszervek megbetegedései, főleg az ízületi megbetegedések.

A mozgásszervek megbetegedésének előidézésében többnyire a mozgásszegény tartás játszik szerepet. Ez által az ízületek vérellátása lecsökken, s ez elősegíti a porcszövet degeneratív elváltozásainak kialakulását. Az ízületi megbetegedések megelőzése céljából fontos a fiatal kanok kifutós tartása, a túl nagy szalonnaképződés elkerülése, elegendő Ca és D vitamin ellátás, illetve a P túletetés elkerülése.

 

- A nem kielégítő szexuál hormon-szekréció miatti hiányzó vagy gyenge párosodási ösztön.

- A szexuális viselkedés zavarai, pl. felugrás az ivarzó kocára az erekció kialakítása nélkül, ill. a párosodási reflex hiánya.

Az ilyen kanoknál a vérplazma tesztoszteron koncentrációja normál értéket mutat. A libidó hiánya lehet veleszületett, vagy szerzett, időszakos vagy hosszú ideig tartó. Az átmeneti hiányt gyakran környezeti (helytelen takarmányozási és tartási) viszonyok idézik elő. Fájdalmas péniszsérülések, gorombaság okozta félelem és szorongás, gyulladásos megbetegedések pl. brucellózis, tbc. is előidézik a libidóhiányt. A túlságos igénybevétel is zavart idéz elő. Túlzott szexuális leterhelés után 1-2 hónapos pihenést kell tartani.

A genitáliák betegségét, elváltozását állandó állatorvosi felügyelettel kell ellenőriznünk, gyógyíttatnunk. Mivel a párzás, s maga az ejakuláció a sertésnél hosszú ideig tart, ezért a fedező (különösen idősebb elnehezedett) kanok lábai, izületei, de maga az egész szervezet is erősen igénybe van véve. Nem ritka ez is oka lehet a libidó hiányának és a fedezőképtelenségnek, pláne akkor ha nem megfelelő az ugratás helyén a padozat stb. A libidó hiányában szerepet játszik még a kansüldő izolált felnevelése a kocasüldőktől. A hiányzó tapasztalat a párosodás során hasonlóképpen okozhatja az erekció hiányát.

- A sperma nem megfelelő minősége.

A terméketlen, vagy csökkent termékenyítő képességű kanok ejakulátumaiban nagyarányú a spermiumanomáliák előfordulása. A spermatulajdonságokra pozitív hatású a takarmány fölnevelés alatti kiegészítése létfontosságú aminosavakkal (lizin, metionin, eisztein). A cisztein fokozza a spermatogenezis ütemét, a metionin növeli az ejakulátum mennyiségét és az ejakulátomonkénti spermiumszámot.

 

 

Ugyancsak jótékony hatású a felnevelés alatti takarmányozás kiegészítése A-vitaminnal (15 000 NE/takarmány kg.) Az A-vitamin növeli az ejakulátum volumenét, a spermiumkoncentrációt és az összes spermiumszámot.

- Előidézhetik az elégtelen termékenyítőképességet fertőző és egyéb betegségek is, amelyek gyógyítása, ápolása, megszüntetése az állatorvos és a tenyésztő feladata.

4.3.3.11. A sertés mesterséges termékenyítése

Szerző: Dr. Látits György, GATE

4.3.3.11.1. A sertés mesterséges termékenyítés helye a nagyüzemi sertéstenyésztésben

A sertés mesterséges termékenyítése elsősorban ott fejlődött, koncentrálódott az állattartás. A sertés mesterséges termékenyítést nehéz úgy megszervezni, mint a szarvasmarháét - pl. hivatásos inszeminátorokkal -, hiszen mind a kan, mind a koca lényegesen olcsóbb, mint akár a szarvasmarha, akár a ló, igy a termékenyítési költségnek is kisebbnek kell lennie ahhoz, hogy az eljárás elterjedjen.

 

A sertés mesterséges termékenyítésével már a harmincas években kísérleteztek, de az ötvenes évekre esik az eljárás tökéletesedése. A nagyüzemi, különösen az iparszerű sertéstartás elterjedésével a mesterséges termékenyítés a figyelem középpontjába került. A megnövekedett kocalétszámokkal termelő telepeken a hagyományos búgatás már nem megfelelő, sokszor kivitelezhetetlen módszer a vemhesítésre. A mesterséges termékenyítés a tenyésztés politikai előnyök mellett lehetővé teszi a kanok spermájának folyamatos vizsgálata és és ezáltal a jó minőségű ondót termelő kanok kiválasztását.

 

 

 

4.3.3.11.2. A mesterséges termékenyítés módszere, eszközei

A mesterséges termékenyítés komplex tenyésztéstechnikai eljárás, amelynek lényeges, hogy az ondót a párzás mellőzésével művi úton juttatják az ivarzó állat méhébe.

A sertés mesterséges termékenyítése során három alapvető munka fázisról beszélünk, ezek:

- az ondóvétel

- az ondó laboratóriumi vizsgálata hígítása, eltartása

- az ivarzó kocák inszeminálása

4.3.3.11.2.1. Az ondóvétel módja, eszközei

A mesterséges termékenyítés gyakorlatában az ondóvétel műhüvely használatával történik (birka, ló, kos). A kannál is történtek ilyen próbálkozások, azonban a kan péniszének jellegzetessége, lemagzásának módja ideje, az ondó mennyisége, szükségessé tette más ondóvételi módszer kidolgozását. Igazából a kannál nincs szükség műhüvely alkalmazására, mert a fantomra felugrás után az ondóvételt végző személy a kan péniszét a speciális makknál marokba fogva elővezetheti a tasakból, és az ondóleadás (ejakuláció) megindulása után az ondót a

szűrővel ellátott ondóvételi pohárba felfogja. Ezzel a módszerrel az ondóvétel frakcionáltan végezhető.

Az ondóvétel során a kant u.n. fantomra ugratják, amely méreteiben alakjában utánozza a kocát. Általában sertésbőrrel fedett állvány, amelyet jól és stabilan kell a padozathoz rögzíteni.

A kan fantomra ugrása után célszerű a tasakban levő pangó vizeletet is a prepuciális mirigy váladékot a tasakból kimasírozni, hogy az ne szennyezze az ondót.

 

A frakcionált (szakaszos) ondóvétel lehetőséget biztosít arra, hogy a nagymennyiségű (150-500 ml) ejakulátumból csak az ondósejteket tartalmazó középső frakciót fogjuk és használjuk fel.

Az ondóvétel gyakorisága

A kanok rendszeres használata (ugratása) előnyösen hat a sperma minőségére. A kanok 4-5 naponkénti ugratását tartják a legmegfelelőbbnek. A koca létszámát figyelembevéve a kanok létszámát úgy kell megállapítani, hogy azok 4-5 naponkénti ugratásával elegendő mennyiségű sperma álljon rendelkezésre.

4.3.3.11.2.2. Az ondó vizsgálata, hígítása, tárolása

A frissen nyert spermát makroszkópos és mikroszkópos vizsgálatnak vetik alá.

Makroszkópos vizsgálattal vizsgáljuk a sperma mennyiségét, színét, konzisztenciáját.

Mennyiség: A kansperma igen nagy mennyiségű, általában 150-350 ml, de szélsőséges esetekben elérheti az 500 ml-t is. A spermium koncentráció viszonylag csekély, általában 2-300 x 106/ml.

Szín: Az ejakulátum száma általában a sűrűségével változik: tejszínszerű, ha nagyon sűrű, míg a híg sperma vizezett tejszínű (szürkésfehér).

Szag: A normális ejakulátum szagtalan, ha azonban kellemetlen szagot áraszt, az minden bizonnyal a bűzös tasakváladék spermába kerülését jelzi, az ilyen sperma használhatatlan.

Konzisztencia: A sperma konzisztenciája is összefüggésben áll a sűrűséggel. A magas spermium számot tartalmazó ejakulátum sűrűbben folyó, hígan folyó ejakulátum spermium tartalma kevés, sokszor használhatatlan.

 

Mikroszkópos vizsgálat

A mikroszkópos vizsgálat során megfigyelik a spermiumok mozgását, a mozdulatlan és mozgó sejtek arányát.

Szintén vizsgálják a normális és abnormális spermiumok számarányát.

Termékenyítésre általában az az ejakulátum alkalmas, amelyben a jól mozgó spermiumok aránya legalább 60 %, és az abnormális spermiumok aránya nem haladja meg a 30 %-ot.

A mikroszkópos vizsgálat során mindig ügyelni kell arra , hogy a vizsgálat körülményei ne hamisítsák meg a vizsgálat eredményét. Fontos, hogy a vizsgálatot 38-39 oC melegtárgyasztalon végezzék, a tárgylemez cseppentett spermacsepp ne legyen túl nagy, a vizsgálandó spermacseppet fedőlemezzel kell lefedni.

A mikroszkópos spermavizsgálat végzése felkészültséget és nagy szakmai hozzáértést és gyakorlatot igényel.

Spermium anomáliák azon a rendellenességek, amelyek a normális spermium alaktól vagy szerkezettől eltérnek. Eltérések lehetnek a spermium fejen, a középrészen, valamint a farkon. Egyes spermium anomáliák (proximális és disztális plazmacseppek, hajtűszerűen hajlott, és egyszerűen hajlott farok) öröklődnek, ha az egyes anomáliák 30 %-nál nagyobb mértékben fordulnak elő.

Az ondó hígítása

A spermahígitónak hármas funkciója van:

- általa növelhető a sperma mennyisége,

- tápanyagokat tartalmaz és biztosít az ondósejtek számára,

- a benne levő puffer-rendszer biztosítja a higított sperma optimális pH-ját.

 

Az ondóhígítás a sperma vizsgálata után történik.

A gyakorlat két féle hígítót is alkalmaz, ezek u.n.

- egy fázisú hígító

- két fázisú hígító

Egy fázisú hígító alkalmazásakor egy menetben hígítjuk az ondót az ondót a kívánt mennyiségre, és ebben tárolják a felhasználásig.

Két fázisú hígító esetén egy alaphígítóval hígítanak a spermavizsgálatot követően, ebben tárolják a felhasználásig, amikor is a második hígítóval ráhígítanak.

Az ondóhígító szélesspektrumú antibiotikumot is tartalmaz azért, hogy a tárolás ideje alatt korokozók meg ne telepedjenek.

A sperma hígítás során ügyelni kell arra, hogy a hígító azonos hőfokú legyen a spermával. A hígítás arányát, az ejakulátum sűrűsége szabja meg. Egy átlagos sűrűségű ejakulátumot akár 1:5 arányban is meglehet higítani, de gyakran ennél nagyobb higítást is alkalmazunk.

A higított ondó tárolása

A jelenleg használatos u.n. szintetikus spermahigítókkal higított kansperma 16-18 oC-on 7-8 napig is eltartható. A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban 72 óránál tovább tárolni nem célszerű az ondót, mert ekkor már romlanak a termékenyülési eredmények.

A mesterséges termékenyítő laboratóriumokban 16-18 oC-ra beállított termosztátban történik a higított ondó tárolása.

 

 

4.3.3.11.2.3. Az ivarzó kocák kiválogatása

Nagyobb koca csoportokban az ivarzó egyedek kiválogatásához u.n. kereső kant alkalmaznak. A jó kereső kan nyugodt természetű, de szexuálisan aktív, élénk vérmérsékletű. Megfelelő begyakorlás után a jó kereső kan létfontosságú a szaporítási technológiában.

A kerestetés nem más, mint az ivarzó kocák, kocasüldők felderítése. Az ivarzás tényleges fennforgását igazából a kerestetést irányító személy (koca gondozó, kangondozó) értékeli, bírálja el az u.n. hátalási vagy lovagló próba alkalmazásával.

A hátalási próba során a keresést végző személy nyomást gyakorol két kézzel a koca keresztcsonti tájékára, esetleg rá is ül a kocára. Ha a koca mozdulatlanul tűri a vizsgálatot, úgy ivarzónak tekintendő, a receptiv állapot fennállása biztos tünete az ivarzásnak. Az ivarzó kocák kikeresésének optimális napszaka a reggeli órákban van.

4.3.3.11.2.4. Az inszeminálás módszere, eszközei

A receptiv állapot kezdetének ismerete igen lényegesen, a termékenyítés optimális időben történő elvégzése érdekében, mert az ovuláció ideje a receptivitás kezdetével áll szoros összefüggésben és pedig a kezdettől számított 36-40 óra között zajlik le. Az optimális termékenyítési idő az ovuláció előtti 12-15 órában jelölhető meg, néhány órás eltérés alapvetően nem zavarja a termékenyülést.

Reggel történt ivarzó válogatás esetén a kocák termékenyítését célszerű délután és másnap reggel végezni.

Inszeminálás előtt az addig higítva és 16-18 oC-on tárolt spermát u.n. inszemináló flakonba adagolják, amelynek fele rugalmas, rajta keresztül érezhető inszeminálás közben a méh szívó hatása.

 

 

Az inszemináláshoz több féle katéter típus is használható, nálunk legelterjedtebb a Melrose-féle gumi vagy műanyagból készült katéter használata, amely a kan péniszéhez hasonló gumicső. Előnye, hogy a koca nyakcsatornájába könnyen bevezethető, jól rögzül és a koca esetében elmozdulása során sem csúszik ki. Jól sterilizálható, általában 200-300 termékenyítésre alkalmas. A tisztán tartás és sterilizálás munkaigényes. Termékenyítéskor a letisztított, szétnyitott pérarésen keresztül a hüvelybe vezetik a parafinolajjal vagy hígítóval sikamlossá tett katétert, és óvatos balra forgatással a nyakcsatornába vezetik, egészen addig amíg az ott kellően nem rögződött. Az ily módon és kellő mélyen bevezetett katéteren keresztül a higított ondót a nyakcsatorna utolsó harmadán keresztül a méhbe juttatják. A sperma infandálását legfeljebb enyhe nyomással segíteni lehet, de a folyamatban az elsődleges szerepet a méh ritmikus mozgása hatására kialakuló szívóhatás jelentse. A termékenyítő anyag erőszakos bevezetése tilos, a koca ellenállását váltja ki, és nagymértékű sperma visszafolyást eredményez. Előnyös lehet, ha inszeminálás közben nyomást gyakorolnak a koca farára, esetleg ráülnek. A jó inszeminálás 3-4 perctől 10-15 percig is eltarthat. Inszeminálás után a katétert eltávolítják a hüvelyből, a koca számára célszerű teljes nyugalmat biztosítani.

A sertés mesterséges termékenyítés gyakorlatában elterjedt, hogy az árútermelő telepeken (a származás nem lényeges) két kan spermáját összekeverve a jobb fogamzás érdekében, kevert spermát alkalmazunk. A módszertől általában jobb fogamzási eredményt várnak elsősorban annak alapján, hogy az egyik spermakompomens esetleg csökkent fertilitását a másik spermakomponens kiegyenlíti.

A sertéstenyésztés gyakorlatában gyakori kérdés a termékenyítések száma. Általánosan elfogadott a kétszeri inszeminálás végzése, amely szerint reggel történik az ivarzók kiválogatása, majd délután és másnap reggel a két termékenyítés.

 

 

4.3.3.12. Az ivari működés hormonális szabályozása

Szerző: Dr. Látits György, GATE

Ivarzás kiváltás (startoltatás) választás után

A nagyüzemben tartott kocák választás után egyöntetűen jól meghatározott fiziológiai állapotban vannak. Ebből adódik, hogy ez az időpont igen alkalmas célzott hormonális beavatkozásra. A nem hosszú (30 napon belüli) választások során nem szükséges a kocák szexuális stimulációja, mert mintegy 85 %-os biztonsággal 10 napon belül jelentkezik az ivarzás. Az u.n. startoltatásra akkor van szükség, ha a választás bármi okból később történt, vagy a szakszerű választás következményeinek nem lehetett eleget tenni, ezért az ivarzások 10 napon belül nem jelentkeztek.

A startoltatás 90-95 %-os biztonsággal ivarzást, és 65-75 %-os, a fajta átlagnak megfelelő alomszámú, fogamzást igér.

A választás előtti vagy választáskor adott PMSG egymagában is jó hatásfokkal élénk ivarzást és ovulációt vált ki, kissé emelve az ovulációs számot. Ha a PMSG után a 3. napon még 500 NE HSG-t is juttatunk az állatnak, úgy a következő 24-48 órában, az ivarzás tüneteiből függetlenül termékenyíteni lehet. A kezelési mód javasolható azoknak a kocáknak, amelyek a választást követő 11-12. napon még nem ivarzottak, vagy esetleg már hosszabb ideje anösztruszosak. Javasolható a kis alomlétszámmal ellettek részére is.

Az ösztrogén-androgén kombinációjú ciklusstartereket eleinte biztató eredményekkel alkalmazták, de egyre inkább beigazolódott, hogy a kocák jelentős részében ovulációs zavarokat eredményeztek.

Az ivarzások szinkronizálása

Ivarzás szinkronizálásra a sertésben a gesztagén tartam kezelés alkalmatlan, mert a gesztagén vegyületek nem gátolják megbízhatóan a gonadotrop hormonok felszabadítását, és ez gyakran és nagymértékben a follikulusok cisztás elfajulásához vezet.

 

A gesztagénekkel ellentétben a 20 napon át etetett Methallibur megbízhatóan blokkolja a ciklusfunkciót , abbahagyása után 4-5 nappal pedig a kezelt állatoknak mintegy 100 %-a ivarzik.

A kezelés utolsó napján PMSG-vel egészíthető ki. Ezek a készítmények kedvezőtlen hatásuk miatt csak korlátozottan is számos módosított formában használatosak a sertéstenyésztés gyakorlatában.

Az iparszerű sertéstelepeknek nem kis problémája, hogy céljaira megfelelő készítmény betiltások és egyéb okok miatt nem áll rendelkezésre.

Vemhességi hormonális diagnózis

Az iparszerű sertéstelepek gyakorlatában alkalmazott módszer volt a vemhesség korai megállapításának hormonális diagnózisa.

A módszer abban állt, hogy a megelőző ivarzáskori termékenyítés után a 18. napon egy androgén-ösztrogén hormonkoncentrációs készítményt injiciáltak az állatba. Amennyiben az állat az előző termékenyítés eredményeként vemhesült, úgy a kezelésre a magas progeszteron szérum koncentráció miatt nem reagál. Ha nem vemhesült, úgy a 21. napra egy masszív jól észrevehető ivarzást eredményezett, és újra termékenyíthető. Újabban bebizonyosodott, hogy a termékenyült állatokra nem veszélytelen. Ezért és költséges volta miatt ma nem alkalmazzák.

A fialások szinkronizálása

A fialások időzítésének több előnye lehetséges:

- az elletési munka hatékonyabbá tehető;

- elkerülhető, hogy a fialás hétvégére, ünnepre vagy éjszakára essék,

- a kocacsoport azonos időben fial, azonos ideig szoptat, az ellető terem egyszerre üríthető.

 

Az ellés szinkronizálásra a kipróbált anyagok közül leghatékonyabbnak a PgF2 a bizonyult. A fialások a kezelést kővető 48 órán belül megtörténtek. Előnye a kezelésnek, hogy a fialás üteme jóval gyorsabb, kevesebb a holtan született malac, ritkábban jelentkezik az MMA szindróma.

 

ÁTK Herceghalom 1999 november