A szövegszerkesztõ II.

Szövegszerkesztés alapjai Word for Windows 97-ben

Elõszóként annyit szeretnék megjegyezni, hogy a Microsoft cég a Windows különbözõ verzióit, és a Windows alá írt alkalmazói szoftverek nagy hányadát az angolon kívül más nyelveken is forgalmazza (többek között magyar változat is létezik). Ezek az ún. nemzeti verziók abban térnek el az eredeti angol kiadástól, hogy a menük és a súgók nagyrészt az adott nyelvre le vannak fordítva. A különbözõ nyelvû verziók egymással többnyire kompatibilisek, de az adatok egyik géprõl másikra történõ átvitelénél származhatnak gondok a nemzeti verziókban meglévõ különbségekbõl adódóan, ezért célszerû ragaszkodni egy adott nyelvi környezethez. A továbbiakban leírtak a Word magyar változatra vonatkoznak.
Ahhoz, hogy a Word for Windows 97 elinduljon, szükség van egy IBM PC kompatíbilis gépre, amin fut a Windows 95, vagy újabb, Windows NT. A Word gépigényét alapvetõen meghatározza az operációs rendszer gépigénye (32 bites processzor, vagyis minimum 386, de 486, vagy annál jobb ajánlott, Windows 95 alatt min 16 Mb. RAM, NT alatt ennek a duplája szükséges, valamilyen hajlékonylemez meghajtó, és attól függõen, hogy a Word milyen elemeire van szükség, 20-50 Mb. szabad hely a merevlemezen).
A Word elindításához, Windows 95 elindulása után a Start menüben, a Programok csoporton belül a Microsoft Word ikonra kattintva lehet elindítani (alapértelmezés szerint, a telepítõ ebbe a csoportba rakja az indító ikont).

1. ábra A Word bejelentkezõ képernyõje

Miután a Word elindult, hozzá lehet kezdeni a szöveg beviteléhez (begépeléséhez). A szöveg bevitelének két módja van: beszúrásos és felülírásos. A két üzemmód között általában az INSERT billentyû lenyomásával lehet váltani. Word 97-ben a státuszsoron az ÁTÍR feliratra, kell kétszer kattintani a váltáshoz.

A program a begépelt szöveget automatikusan sorokra tördeli. Az ENTER billentyût csak a bekezdések végén kell lenyomni. A begépelt szöveget utólag bármikor meg lehet formázni. A szöveg karakterekbõl áll (betûk, számok, írásjelek, vezérlõjelek). A megkülönböztethetünk ún. nyomtatható (ezek, amelyek a nyomtatón is megjelennek) és nem nyomtatható karaktereket (vezérlõkarakterek, pl.: tabulátor ASCII(9), sorvége ASCII(10), kocsivissza ASCII(13), szóköz ASCII(32), stb.). Szerkesztés közben a nem nyomtatható karakterek megjeleníthetõk. A szöveg strukturális egysége a bekezdés. Egy bekezdés, az két sorvége-kocsivissza (ENTER) közötti szövegrész.

A szöveg formázható ún. karakterformázással, amivel egy, vagy több kijelölt karakter betûtípusát, méretét, speciális effektusait (aláhúzott, dõlt, félkövér, alsó-, felsõ index, stb.) állíthatjuk be. Ezt az adott szövegrész kiemeléséhez használhatjuk. A formázás másik gyakori formája a bekezdésformázás. Ennek a segítségével állíthatjuk be az egész bekezdésre vonatkozó paramétereket (elsõ sor behúzás típusa és mértéke, szövegigazítás, sortávolság, stb.).

Word-ben formázható még a Felsorolás-Számozás, és a Szegély-Mintázat. Az elõbbi az egész bekezdés-, az utóbbi a karakter-formázás speciális területe. Mivel a különbözõ formázási módokat a leggyakrabban egyszerre használjuk, lehetõség van a formázási paraméterek együttes mentésére (Stílusok).

Egy-egy stílusban beállítható a fent említett paramétereken túl, hogy milyen nyelvû az adott szöveg. Ez a helyesírás ellenõrzés alapvetõ feltétele. A Word ugyanis a helyesírás ellenõrzésekor annak a nyelvnek a szótárát használja, amilyen nyelvûre beállítottuk a szöveget (a megadott nyelv helyesírási szótárnak rajta kell lennie a gépen, amennyiben nincs, akkor nem történik nyelvi ellenõrzés).

A stílus alapértelmezésben egy egész bekezdésre vonatkozik, de vonatkozhat egy kijelölt szövegrészre is. Egy dokumentumon belül több stílust is lehet-kell használni. A különbözõ stílusok teszik lehetõvé az automatikus tartalomjegyzék, gördülõ fejléc, stb. készítését.

Néhány szó a nyelvi ellenõrzésrõl. A kezdetleges nyelvi ellenõrzõkel csak a szavak helyesírását lehetett ellenõrizni. A program a begépelt szót összehasonlította a szótárában szereplõ szóval, és annak az általa ismert toldalékképzési szabályai szerint elõállított változatokkal, és a mennyiben egyik változattal sem egyezett meg, kijelzett. Tehát nem ellenõrizték a nyelvhelyességet. Azokhoz a nyelvekhez, ahol a nyelvtani és helyesírási szabályok jól megfogalmazhatóak, kifejlesztettek nyelvhelyesség ellenõrzõ rutinokat is. A magyarnyelvû helyesírás ellenõrzés problémája a bonyolult ragozási és toldalékképzési eljárásokból adódik. A legtöbb magyarhelyesírás ellenõrzõ, még ma is csak a durva gépelési hibák kiszûrésére jó (pl.: a lenni, vágy nem lenni, jellegû hibák átcsúsznak, de a lenni, vógy nem lenni, már nem). Az elsõ, a magyar mondat helyességet valamilyen szinten ellenõrizni tudó programok csak mostanában jelennek meg a piacon. Léteznek még a különbözõ nyelvekhez elválasztó programok (tördelésnél hasznosak) és szinonima szótárak

 
Elõzõ fejezet
Tartalomjegyzék
Következõ fejezet