Elektronikus levelezés II.

Header (fejléc) és aláírás

Ha kap egy levelet, akkor általában nemcsak magát az üzenetet kapja meg, hanem egy pár soros fejlécet is. Ez a legtöbb esetben nem tartalmaz az átlagos felhasználó számára lényeges információt, de néha fontos lehet tudni, hogy merre járt a levele. A fejléc az alábbi részeit és azok tartalmát az alábbiakban részletezzük.
From”: azt a címet tartalmazza, ahonnan a levél jött (nem feltétlenül az, ahova válaszolnia kell!).
Received”: azoknak az állomásoknak a neveit, és a használt protokollokat tartalmazza, amelyeken a levél keresztülment. Minden levél esetében van legalább egy ilyen sor. Ha a levél nagyon “kavargott” a világban, akkor 10 fölé is mehet ezeknek a soroknak a száma. Egy levélnek általában 4-5 ilyen sora van.
“Date”: a levél elküldésének dátuma.
Message-ID”: egy egyedülálló azonosító. Általában a levelek útjának követésére használják, de a USENET leveleknél is fontos szerepe van. Erre késõbb térünk rá.
To”: a címzett email címet tartalmazza. Lehet, hogy egy levelet több helyre küldtek, ilyenkor vesszõvel vannak elválasztva a címek. Ha több embernek küldték a levelet, akkor lehet, hogy nem a “To:” mezõben vannak felsorolva, hanem egy “Cc”: mezõben. A “Cc:” a “Carbon Copy” rövidítése. A Carbon Copy-hoz hasonló a “Blind Copy”. Ez is több embernek van elküldve, de a nevek nem jelennek meg a fejlécben.
Ha a feladó nem szeretné, hogy arra a címre válaszoljon, ahonnan a levél jött, hanem megad egy másikat (hasznos lehet például levelezési listáknál), akkor ezt a “Reply-To”: után találja meg. Néhány levelezõprogram ezt kezeli, és ha válaszol, akkor egybõl erre a címre ír, néhány program azonban erre nem képes, és Önnek kell ezt figyelnie.
Ezután jön maga a levél, majd egy aláírás (signature, sig).

Visszapattant levelek (bounced mail)

Visszapattant (bounced) levélnek nevezik azokat a leveleket, amelyeket Ön küld, de valami miatt nem éri el a címzettet, ezért visszakerül Önhöz.
Miért nem lehet elérni a címzettet? Például elgépelte a címét. Ez a leggyakoribb eset. Ilyenkor javítsa ki a címet, és küldje el újra a levelet.
Egy másik eset, amikor “Unknown user” hibaüzenetet kap. Ez azt jelenti, hogy a usernév, amit megadott (a “@” elõtti rész) nem létezik az adott rendszeren. Ez lehet megint elgépelés, vagy más userneve van a címzettnek. Ilyenkor megkérdezheti az ottani rendszer postmaster-ét, hogy mi lehet a címe a keresett felhasználónak. A postmaster eléréséhez használja a “POSTMASTER@domain” címet, ahol a “domain” az eredeti címzett domain-jével megegyezik.
És lehet, hogy (ami a legbosszantóbb) “egyéb” okok miatt nem kézbesíthetõ a levél. Ez lehet bármi, a visszakapott üzenetbõl néha ki szokott valami derülni, de ez igen ritka. Ilyenkor meg kell próbálni elküldeni a levelet megint.

Smilie-k

A hétköznapi beszélgetések során nagy szerepe van a testbeszédnek és a hangsúlynak is a mondanivaló mellett. Levélben ezek közül egyiket sem használhatja, ezért az Ön által humorosnak szánt megjegyzésen esetleg a másik fél megsértõdhet. Az ilyen esetekre találták ki a smilie-kat. (Tegye a bal fülét a bal vállára, és úgy nézze õket.) Ezek a beszélõ “hangulatát” fejezik ki az elõzõleg elhangzottakra: humorosan mondta, tehát nem kell komolyan venni; szomorúan mondta; stb.
A kreatív emberek folyamatosan találnak ki újabb és újabb smilie-ket, de van néhány alap, amit mindenképpen érdemes tudni és használni:
:-) Vigyorgó fej
:-( Szomorú fej
:-O Meglepõdés
;-) `Kacsintás
Magyar ékezetek az Interneten

Ha angolul ír valakinek levelet, akkor nincs gond, mert a címzett ugyanazt fogja megkapni, amit Ön elküldött neki. A magyar karakterekkel viszont már baj van. Ha email-t küld, akkor az Interneten elterjedt 7 bites kódolás miatt a legtöbb esetben az ékezetes karakterek elvesznek, ami az olvasást nagyon nehézzé, néha lehetetlenné teszi.
Egy lehetõség van csak: a magyar karaktereket is 7 biten kódolni. Erre négy módszer terjedt el, nézzük meg ezeket.

a) Az ékezetes betûk helyett az ékezetlen betût találja meg, de a környezetbõl nagyon hamar ki tudja találni, hogy milyen betû is az. Talán ez a legelterjedtebb módszer.
b) A második módszer, ha az ékezeteket a betû UTÁN jelöli egy aposztróffal, egy idézõjellel, vagy egy kettõsponttal. Íme egy példa erre az írásmódra: Mint la'thatja, az e'kezetek a betu”k mo:go:tt la'thato'ak. c) A harmadik lehetõség az elõzõ módosított változata. A betû mögött nem magát az ékezetet jelöli, hanem egy “ékezetkódot”, ahol az 1-es az egyvonalas hosszú ékezetet, a 2-es a két pontos rövid ékezetet, a 3-as a kétvonalas hosszú ékezetet jelenti. Erre is az elõzõ példamondat: Mint la1thatja, az e1kezetek a betu3k mo2go2tt la1thato1ak. d) Ez, a negyedik megoldás a legjobb, de sajnos nem mindenki számára használható. Lehetõség van ugyanis levélben nem ASCII karakterek, képek, hangok küldésére is. Ezt az eljárást MIME-nak, Multi-purpose Internet Mail Extensions-nek nevezik. Amelyik levelezõprogram ismeri ezt, –a legújabb programok közül szinte mindegyik, – azzal írhat, illetve olvashat magyar ékezeteket tartalmazó leveleket is. Mielõtt azonban ilyen levelet ír, nem árt, ha tudja, hogy a levél címzettje el fogja-e tudni olvasni a MIME kódolt karaktereket. Ha az õ programja nem képes erre, akkor egy igen csúnya “karakterhalmazt” fog csak kapni.
Néhány tipp
  
Elõzõ fejezet
Tartalomjegyzék
Következõ fejezet